[Miskolci Keresztyén Testvérgyülekezet] [Miskolc, Horváth Lajos u. 5.]         
         
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   
   Beszámoló

2009. július 26. - Gyülekezeti kirándulás (Szentlélek)

Ez év júliusában, 26.-án történt, hogy gyülekezetünk előre megfontolt szándékkal kirándulni ment a hegyekbe.
Más népek fiai és lányai persze mosolyognának ezen a kifejezésen - mármint a kissé hangzatos "hegyek" elnevezésen, de ez a szentléleki kiruccanás nekünk itt Miskolcon, ahol alig vagyunk a tengerszint feletti 200 méteren - nos, nekünk ez a jól bejáratott kiránduló­helyünk a haza egyik legmagasabb pontján van. Ez már nekünk hegy.
Bár ha jól megnézzük a kirándulás fogalma is alighanem túlzó - részemről az idei az egyik legkényelmesebb piknikje volt életemnek - legalább is, ha a kirándulást túraként illik érteni. Tehát megmaradva a jól bejáratott fogalmaink mellett, kirándult a gyülekezet, miközben persze a következők történtek, - és itt jön a lényeg.

Mert ugye jó előre, még június végén kihirdettük a kiválasztott dátumot, és ettől kezdve többünkben - a legtöbbünkben - enyhe bizsergés kezdődött, ahogy teltek a forró júliusi napok.
Mert ugye szeretjük ezeket a kirándulásokat, hiszen vasárnap lévén a délelőtti istentiszteletünk, a kenyértörés és igehirdetés nem marad el, - helyben történik a kirándulás helyszínén.
Mert ugye egyszerre van együtt az egész gyülekezet, és nem sietünk haza a végén, ugyanis nincs vége, ha csak meg nem lep minket valamilyen zord időjárási körülmény. Nem szokott meglepni.
Meg aztán ha eddig csak halogattuk, - talán évek óta, - hogy jó lenne már ezzel vagy azzal a testvérrel egy kicsit többet beszélgetni, ... ezt a kisgyermeket, aki az évek alatt már egyre nagyobb, kissé jobban megszemlélni, esetleg fogócskázni vele egyet, ...  ezt a nénit vagy bácsit megkérdezni, hogy: Hogy is volt csak, drága Sárika néni, mikor is volt az kedves Béla bácsi - és akkor elindul egy jó kiadós eszmecsere, amire oly nagy szükség van.

Mert ugye szükség van, hiszen e'nélkül mit sem érünk, - nem töltjük be a szeretet parancsát, nem éljük át a mással törődés jó érzését - és nem vonatkozik ránk az, amit Jézus mondott: Ha egy valakivel megteszitek ezt, akkor azt velem tettétek meg.

"Mert hát jó az Isten, s jót ád - hogy felvitte a kend dolgát?" Senki ne kapkodjon konkordancia után, ezt nem a Szentírásból vettem, hanem Petőfitől (Óvodáskor alattiak kedvéért az Anyám tyúkja c. vers részlete)

Igencsak felvitte, a Szentléleki Turista-parkba a gyülekezetünk "dolgát" a mi Jó Istenünk. Nem gondoltuk volna, de mivel össze kellett számolni, közel száz felnőtt és körülbelül negyven gyermek volt együtt ezen a napon.

Jól kezdődött - megvolt a türelem próbája. Aki türelmesen kivárta sorát, ígéretünkhöz híven helyszínre szállítottuk gépkocsival. Ha máskor jobban figyelünk egymásra, akkor ez gyorsabban fog menni ...

Jól folytatódott - kenyértörés előtt Isten Igéjét Madarász Lajos hirdette az 1 Korintus 11. alapján - vizsgálja meg azért az ember magát, és úgy egyék a kenyérből és igyék  a pohárból, … mert ha nem így teszi, és méltatlanul veszi e jegyeket, ítéletet eszik és iszik magának.

Jól jött valamennyiünknek a figyelmeztetés, nehogy "rutin-feladatként" , vagy megszokásból, pláne ne képmutatásból, vagy  más félreértésből történjen meg ez a cselekedetünk.

A további programok gyöngyszemeként említem a jól időzített közös ebédet - ami azonnal kezdődött, csak meg kellett fordulni, és terültek az asztalok - na nem damaszt abroszokkal, mert hiszen a lelakkozott szétnyitható asztalokhoz ilyenek nem is illenek - hanem gyors fiatal felszolgáló testvérek által elénk rakott tálcákkal, éspedig:

- sült szalonna
- sült kolbász
- sült hagyma
- nyers paprika
- nyers paradicsom
- nyers és kovászos uborka
- lágy kenyér (hamar elfogyott)
- mustár, kecsap (gyenge gyomrúaknak)
- ásványvíz, üdítő kávé minden mennyiségben

Mindezek mellé - aki készített, hozott, és másoknak is adott - házi sütemények, pogácsák, kekszek, ropi, csoki, bébi-papi.

Vendégeink voltak: Corné, Ily és lányaik Hollandiából; Kovács Gáborék Bódvaszilasról; Horváth Gyusziék mint régi barátaink és testvéreink Miskolcról; fiatalok és idősebbek Komlóstetőről.

Gondolkoztam, hogyan írjam: az Úr is vendégünk volt - és ez igaz, mert megtisztelt bennünket a jelenlétével; vagy mi voltunk az Ő vendégei: hiszen az Ige, a természet, a bőséges eledel és a jó időjárás is mind az Ő tulajdona - de nem sajnálta és ideadta nekünk szeretetének bizonyítékaként.  Maradjunk ez utóbbinál, és legyünk hálásak érte.

Fakultatív programok voltak: Focimeccs gyerekek és idősebbek részvételével; Játszás és mászás a területen lévő nagy méretű játszó-mászó apparáton - szülői aggodalommal fűszerezve; Jó és még jobb levegő be és kilégzése, többször egymás után; Remek panoráma körbe-körbe.

Slusszpoén: Délután fél ötkor a gazda-tulajdonos (Katona Ferenc) hatalmas fehér komondor kutyáját körbevezette a területen, mindenki csodálhatta. Egyesek nem értették, hogy hol néz ki a szeme előtt lógó szőrfüggöny mögül.

További izgalmak: Hogy fogunk innen hazamenni? De mert jó az Isten, s jót ád - éppen annyi férőhely volt az autókban, hogy mindenki hazajutott.

Szeretettel jegyzé:  Huba István

Képes beszámoló